A remény
- Akkor indulunk? - kérdezte a jövőbeli Lucy a többiektől.
Ahogy megjelent a jövőből érkező Lucy és Wyatt a Mentőcsónakkal mindenki csak ámult és nézte, hogy hogy lehetséges ez, mikor az a szabály, hogy nem mehetnek vissza arra ahol már léteztek, és mégis lehetséges ez? Flynn jól tudta, hogy egyszer eljön ez a pillanat, hiszen amikor Lucy odaadta a naplóját tudta, hogy az a Lucy volt aki most pár perccel ezelőtt jelent meg. A többiek, Lucy, Wyatt, Denise, Mason és Jiya, szemében a remény csillant fel, hiszen Rufus már családtagnak számított. Főleg Jiya és Mason szemében. Jiya érthető módon, Mason meg már szinte a fiának tekintette.
- Mégis ez, hogy lehetséges? - kérdezte Jiya zavartan és a könnyet még mindig törölte ki a szeméből.
- Majd fokozatosan elmondunk mindent. 2 ember jöjjön a Mentőcsónakba - sietette Wyatt.
- Wow ebben még sem haladtatok előre - mondta szarkasztikusan Mason a maga szokásos módján.
- De, csak mivel a Mentőcsónak nem egy ház ezért csak ennyien férünk be.
És hirtelen mindenki megindult, hogy ő ülhessen bele a Csónakba, de Flynn megállította őket.
- Álljunk meg egy kicsit, de hogyan döntsük el, hogy kik menjenek? - kérdezte Flynn.
- Flynn és Lucy jöjjön - vágta rá Lucy amire mindenki meglepődött - mert...kellenek az erős és okos emberek.
Flynn és Lucy beszállt a Mentőcsónakba, bekötötték magukat és Lucy beindítja.
- Elég kemény vagy - mondta elismerően Flynn Lucynak.
- Köszi - mondta kacsintva és mosolyogva - akkor indulhatunk?
- Mégis hova megyünk pontosan? - kérdezte Lucy
- Vissza 1995-be, Kaliforniába - válaszolt Wyatt.
És elindultak.
- Elmondjátok pontosan, hogy miért pont ekkor? - kérdezte Flynn kiszállva a Mentőcsónakból.
- Azért mert tudjuk, hogy Emma a Caltechre járt és 3 lány közül választotta ki a Rittenhouse, hogy a pilótája legyen illetve a részese ennek az egész szarságnak - mondta jövőbeli Lucy - Továbbá fontos, hogy Emmát nem szabad megölni!
- Miért nem? - kérdezte ironikusan Flynn keresztbe tett kézzel.
- Azért mert minden egyes szál összefügg és számításunk szerint - itt összenézett Wyatt-el - ha Emma meghal akkor az első pilóták közül Anthony-val nem Emma hanem Rufus lesz így ennek következtében ő lesz a Rittenhouse-os beépített ügynök.
Jelenbeli Lucy és Flynn csodálkoztak és egymásra néztek ijedten.
Jövőbeli Lucy és Flynn ballagott a Kalifornia Nap sütötte utcákon, ahol az élet meglehetősen pezsgett. Éppen a 90-es évek közepén jártunk '95-ben, amikor már a Jóbarátok elkezdődött, Britney Spears - Christina Aguleira páros előtt még Celine Dion - Mariah Carey határozta meg a rajongó táborok kettéválását. Michael Jackson neve senkinek nem volt ismeretlen és Bill Clinton volt az elnök, aki már a botrányairól volt híres, mintsem a politikai tevékenységeiről. A modern technológia felpezsdítésének ideje is elkezdődött.
- El is felejtettem már ezt az időszakot, olyan mintha tegnap lett volna - szólalt meg Flynn. Kissé szűkszavú volt mert valamit sejtett Lucy-ról, mintha tudna valamit csak nem mondhatja el vagy nem meri. Ezen gondolkozott, hogy rákérdezzen-e vagy inkább hallgasson róla.
- Hát ha őszinte leszek amióta lehet utazgatni vissza attól függetlenül, hogy már léteztünk abban az intervallumban és abban a térben kicsit vissza-visszamentem az időben de inkább néző voltam mint úgymond akcióhős - az "akcióhős" szón elmosolyodott - tudod mint anno.
- Kérdezhetek valamit? - vette a bátorságot Flynn de átgondolta, hogy végül mit kérdezzen - sikerült a Rittenhouse-t kiiktatni? - végül másat tett fel kérdésként.
Közben besétáltak egy hatalmas parkba ahol a Caltech egyetem tárult eléjük. Az idő csodálatos volt a megszokotthoz mérten a Nap csak szikrázott. Még a nyár most kezdődött és a felvételi eredmények értesítései a napokban kerülnek ki értesítésre. De Lucy hallgat.
- Akkor ezek szerint nem - hajtotta le a fejét Flynn.
- Igazad volt, akkor kellett volna felrobbantani az egész bagázst amikor akartad, de annyira hittem, hogy van más megoldás, vagy talán tudod John-t kellett volna de még kisfiú volt és tele volt választásokkal...de látszik a vér nem válik vízzé - hajtotta le ő is a fejét közben Flyn megállította Lucy-t a vállánál fogva.
- Nem! Te mindig bízol az emberekben, hogy lehetnek jók, hogy választhatják a helyes utat, akkor nem tudhattad - itt már elengedte - az se biztos, hogy ő volt lehet más aki szintén hitt amit terveznek.
- Az a baj, hogy ezt nem mondhattam volna el neked, mert az az egyetlen játékszabály, hogy nem mondhatunk el semmit a jövőről mert nagy teher lenne vagy ki tudja milyen módon befolyásolná a jövő döntéseit.
- Mióta szabály ez? - kérdezte nevetve - amióta ezt csináljuk mindent felforgattunk a múltban.
- Főleg te - vágott oda Lucy mosolyogva.
- Pontosan mit kell most tennünk? - kérdezte Flynn.
- Mi most a szokásos módon összedolgozunk: én kérdezek te meg cselekedsz ha valami nem megy simán - egy csibész mosolyt villantott fel Flynn-nek, amire válaszul ő is mosolygott, mert tudta mi a játékmenet, hiszen a "boldog időkben" frappánsan összedolgoztak.
Az egyetem ügyintézőjénél voltak. Csendben vártak a sorukra mert nem csak ők várakoztak a felvételi eredmény kapcsán felmerülő egyéb kérdésekkel. Flynn és Lucy csendben vártak. Flynn zsebre tett kézzel várt, Lucy ide-odanézegetett, mintha várna valakit, Flynn ráhagyta a dolgot. Majd ők következtek.
- Valószínűleg itt is van Rittenhouse-os tag, úgy vigyázz! - figyelmeztette Lucy, mire Flynn kérdőre vonta, de már nem volt idő kérdezni.
Amikor beléptek az asztalnál egy öltönyös férfi ült egy asztalnál, előtte a régi típusú számítógéppel. Valamit még matatott a billentyűzettel. Lucy kicsit köhécselt mert tiszteletlenül sokat kellett várakozni, mire rájuk irányult a figyelem. Kis idő múlva felpillantott a tipikus 90-es években jártas kerek szemüvege alól.
- Tessék? - kérdezte flegmán.
- Jó napot, mi Emma Whitmore szülei vagyunk, és szeretnénk visszavonni a jelentkezését a lányunknak - mondta Flynn-hez hozzábújva, mintha tényleg házasok lennének.
- Elnézést, de a lányuk is itt van? Emma? - vonta kérdőre őket.
- Sajnos nincs mert mint tudja, sokkal fontosabb volt neki a heti nyári buli mint ez az egyetem.
- Szabad tudnom az okát? - kérdezte hátradőlve, összekulcsolt kézzel az ölében, és ahogy hátradőlt a széke nyikorgott már a sok használattól.
- Hát tudja - itt gondolkozott - igazából mi erőltettük neki ezt az egyetemet, mivel én történész vagyok, a férjem - mutatott Flynn-re de nem tudta folytatni.
- Tudós vagyok - mentette meg Lucy-t az ötletével - és tudja a lányunk nagyon szép lány, fiatal és okos is ráadásul, naponta vitatkoztunk azon, hogy menjen ide, de már feladtuk.
E közben az ügyintézős tag kihúzott az asztala alatt lévő kis titkos fiókjából egy pisztolyt de hogy a gyanút elterelje mentette Emmát azzal, hogy azt mondta, nagyon jó felvételi eredményei vannak és az elsők között vették fel illetve eredményes jövő áll előtte.
- Továbbá megkérdezhetem, hogy hogy lehetséges, hogy ön házas?
Lucy értetlenkedett.
- Mert tudja, az önéletrajzába benne van Emmának, hogy csak az anyja neveli, az apját meg se említi, valószínűleg családi problémák miatt - majd elhallgatott és nagy csend. És az ezek utáni pillantok nagyon gyorsan történtek: először is kiderült, hogy beépített ügynök a Rittenhouse-tól mivel azonnal a pisztolyát emelte, Flynn reflex szerűen ő is a sajátját mire Lucy-t háta mögé lökte, így védelmezve őt. Egymásra emelték saját pisztolyukat.
- Ha lő, én is lövök - figyelmeztette a tag.
Flynn semmit nem válaszolt erre, csak koncentrált arra, hogy Lucy-t védelmezze, mindemellett gondolkozott a lehetséges menekülési megoldásokról.
- Emma figyelmeztetett arra, hogy egy fura akcentusú magas férfi fog jönni értem, így felkészültem.
Miközben Flynn koncentrált és a beépített ügynök beszélt addig Lucy csendben és szinte láthatatlanul guggolt le és mászott át a székek és az asztal alatt de sajnos nem volt elég észrevétlen mert az ügynök felfigyelt rá és rászegezte fegyverét.
- Lucy! - kiabált Flynn.
- Gyerünk! Állj fel! - parancsolta Lucy-nak a Rittenhouse-os ember. Mire Lucy felemelt kezekkel feltápászkodik, a tag magához szorította és a pisztolyát Lucy fejére szegezte.
- Mint már mondtam: ha lő, én is lövök! - figyelmeztette ismét.
- Lőj Flynn! - mondta Lucy kétségbeesetten.
- Tudja, ha engem megölnek akkor egy másik ember is felveszi Emmát szóval ez egy feleslegesen megtett utacska volt.
Flynn elkezdett furán pislogni és sokszor, mintha valami bántaná a szemét, de igazából Lucy értette a célzást. Amikor egy este Lucy nála töltötte az éjszakát kibeszéltek egy jelet és az ahhoz tartozó tervet ha ilyen helyzet állna fel, és most a jövőbeli Lucy emlékezett is. Lucy az öklével a férfi állkapcsát ütötte meg így elvesztette testhelyzetét, így könnyen kitudta venni a kezéből a pisztolyát, mire Flynn lőtt egyet a tagra. Az összeesett és elvérzett.
- Hú ez épp hogy... - mondta megnyugodva Lucy.
- Megőrültél? - szidta le Flynn szúrós tekintettel - és mi van ha nem emlékeztél volna erre a szar pislogós jelre, vagy mi van ha azonnal lő ahogyan észrevesz téged, vagy...
- De nem! Látod?! Minden rendben van - nyugtatta le Lucy. Flynn morcosan de elhallgatott.
- Most akkor mi lesz? Jön egy új ember és ugyanúgy felveszik Emmát - szólalt meg Flynn, míg Lucy a géppel valamit matatott.
- Most megcsináljuk azt, hogy Emmát kitöröljük a rendszerből mintha nem is létezett volna egyúttal küldünk egy visszautasító levelet a felvételi eredményéről. Így Emmát is bebiztosítjuk és az egyetemet is. Minden előzményt, minden levelet, mindent kitörlünk, a törölt dolgokból és a gépből is.
Kis csend loholt, csak az egér kattintása hallatszott.
- Mióta lettél ennyire jó? - kérdezte Flynn mosolyogva egy idő után.
- Hát tudod az évek alatt megedződtem - mondta visszamosolyogva - addig mesélj valamit mert tudod ez a gép nagyon régi és nagyon lassan működik, szóval eltart egy ideig.
Flynn csak állt ott és nézte Lucy-t. Azon morfondírozott, hogy talán van-e valami amit tud Lucy és ő nem, illetve nem mondhatja el neki. Nem tudta megkérdezze vagy inkább csak a szokásos kínos beszélgetést taglalja az időjárásról, hogy milyen fényes napsütés van és hogy ebben az évszakban gyakori az ilyen, de nem idegenek, sőt milliószor több van köztük. Azon is gondolkozott, hogy Lucy tudja-e hogy Flynn mit érez iránta, emlékszik arra, hogy próbálkozott mindig valamit elmondani, de mindig valaki közbeszólt, közbejött valami. Nagy zűrt kavarna, ha megkérdezné, hogy Wyatt és köztük mi van. Esetleg Denise és Mason-nel mi a helyzet. Rengeteg kérdés kavargott benne és olyan sokáig maradt szótlanul, hogy Lucy felnézett és szó nélkül a fejével odabiccentve érdeklődött, hogy miért nem szólal meg. Mire Flynn csak megrázta a fejét. Ebből is látszik, hogy megértik egymást szavak nélkül is, mert Flynn látta a nő szemében, hogy tudj mire gondol. Lucy csak nézett a férfi szemébe és kereste a szavakat.
- Tudod, hogy nem mondhatok el semmit - mondta sajnálkozva.
- Tudom, tudom persze - mondta leszegezett fejjel - de pontosan miért? - kérdezte végül Lucy-ra nézve.
- Azért mert - kezdte végül Lucy - ha elmondok olyan lényeges információt ami az érintettel vagy érintettekkel kapcsolatos akkor a jelen gondolkodás mód megváltozik a fejében és lehet a döntéseit nem úgy fogja meghozni és az is lehet, hogy ez óriási nagy következményt jelent a jövőre nézve. Tudod... a pillangóeffektus.
- Ugyan már - mondta kissé ironikus mosollyal - mit csináltunk eddig szerinted? Tönkretettük az egész múltat, megöltem Abraham Lincolt, Benedict Arnoldot, Al Capone történetét jobban megváltoztattuk, Neil Armstrongot majdnem otthagytam a Holdon magára hagyatva, amit bevallok nem volt szép tőlem, de tudtam, hogy úgyis megmentitek, annyi mindenkit megöltem aki fontos a történelemben.
- Én erre azért nem lennék büszke, de mégis honnan tudod, hogy megmentjük? - kérdezte Lucy - ja...
- A napló - ezt egyszerre mondták mosolyogva és nevetve.
A válaszra Lucy rájött, hogy talán még se túl nagy gond, hogy ha az ember tud valamit a jövőről, mint ahogy Flynn tette régebben Lucy naplójából tudva a jövőt. És elgondolkodott, hogy vajon elmondja-e azt a nagy dolgot. Miután átgondolta Lucy, hogy a legjobb lenne elmondani Flynn-nek, valaki megpróbálta az ajtót kinyitni, de sikertelenül. Mert miután megölték az ügynököt, bezárták az ajtót, hogy senki ne jöjjön be.
- Mennyi kell még? - kérdezte Flynn sietve és ijedten.
- 2% - suttogta vissza Lucy, de a válasz nem volt túl biztató, mivel egy 90-es évekbeli számítógép nem túl gyors a maiakhoz képest. Az ajtót már rugdosni próbálták, amiből rájöttek, hogy újabb emberek érkeztek a Rittenhouse-tól.
- Lőni fognak - figyelmeztette aggódóan Flynn.
- De ha lőnek szétlövik a gépet, de talán jobb is lesz - mondta Lucy.
Mire észbe kaptak már elkezdtek lőni az ajtón keresztül. A két időutazó azonnal leguggolt az asztal alá így védve magukat. Mindent szétlőttek ami a szobában volt: a gép tropára ment, a monitor felismerhetetlenné vált, az asztal kicsit tönkrement, a székek már nem ülésre alkalmas tárgyak voltak, az ablakokból szilánkok estek ki, amiktől próbálták magukat védeni. Csak a lövéseket és a sikolyokat lehetett hallani, amiket az egyetemen lévő emberek adtak ki menekülve.
- Ez az asztal nem fog minket megvédeni, kell valami kiút - kiabálta Flynn.
- Az egyetlen kiút az az ajtó - kiabálta vissza Lucy.
- Akkor kiugrunk az ablakon.
- Megőrültél? Nem vetted észre, hogy a negyediken vagyunk?
- Mi? Mégis milyen ügyintéző van a negyediken?! - lepődött meg Flynn, közben mindvégig Lucy-t fogta és védelmezte testével - akkor válassz: vagy kisétálunk a párkányra vagy szembeszállunk velük.
- Szóval halál vagy halál, ugye? - kérdezte reménytelenül.
- Van két fegyverünk, már többet ér, mintha puszta kézzel állnánk szemben a halállal - nyugtatta Flynn.
Végül a lövöldözés megszűnt. Flynn és Lucy egymásra néztek és fejüket biccentve jelezték egymásnak, hogy készen állnak. Két ügynök rontott be egy-egy fegyverrel, mire Lucy-ék kinéztek az asztal mögül és tüzelni kezdenek az ügynökökre hátha eltalálják őket. Ahogy hallották, Flynn-nek sikerült eltalálni az egyiket de még nem halt meg. Erre embert "cseréltek" és a gyengébbet célozta meg Lucy, Flynn még az ép embert. Átgurultak egymás térfelére és fedezték egymást. Lucy látható volt az ügynök számára, akit Flynn lőtt. A tag meglátta őt, és rászegezte a fegyverét, mire Flynn azonnal felállt, hogy lelője a tagot. Azonban három dolog történt egy röpke pillanat alatt: Flynn-nek sikerült azonnal lelőnie azt aki Lucy-t akarta megölni, azonban a másik tag aki fél lábbal a halálban "állt", még fel tudta emelni fegyverét, Flynn-re szegezni és megsebezni őt, mire összeesett, amit Lucy úgy reagált le mérgében, hogy addig lőtt rá amíg ki nem fogyott a lőszer. Mikor már csak az üres töltény kattogását lehetett hallani, Lucy odaszaladt Flynn-hez, akinek a karja csupa vér volt.
- Lucy... - suttogta Flynn.
- Minden rendben lesz Flynn! - suttogta vissza Lucy Flynn arcába, ahogy a két keze közé fogta. Majd próbálta elállítani a vérzést. Wyatt és Lucy betoppantak, mire Lucy is odarohant Flynn-hez. A férfi pánikszerűen lihegett.
- Siettünk, ahogy meghallottuk a lövöldözést! - jelentette ki Lucy.
- Ki kell vennünk a golyót, mielőtt elfertőződik! - mondta Wyatt felettük állva.
- Hogy akarsz "így" bemenni a kórházba, főleg most mindenhol Rittenhouse-os ember van - vonta kérdőre Wyatt-et jelenbeli Lucy.
- Akkor kiveszem én! - guggolt le Flynn-hez Wyatt, megnézte a sebet - kicsit nehéz lesz ez. Adjatok valami alkoholt meg csipeszt, tűt és cérnát.
Jövőbeli Lucy észbe kapott és felállt, odament a fiókhoz már amennyi maradt valami az asztalból.
- Minden ilyen irodás, szánalmas embernél van egy kis dugi alkohol, mert... - kezdte volna szónoklatát Lucy.
- Jó jó, most hagyjuk ezt a dumát - állította le Wyatt. Mire Lucy elhallgatott. Elővette a kis flaskát amiből szerencsére alig hiányzott. Wyatt ráöntött egy kicsit a sebre, hogy sterilizálja, mire Flynn felkiáltott a fájdalomtól.
- Nyugi, nyugi, nyugi! - próbálta nyugtatni Wyatt - ettől még rosszabb lesz.
- Ez nem valami nyugtató - mondta jelenbeli Lucy.
Jövőbeli Lucy odaadta neki a csipeszt, amivel Wyatt kitudta szedni nagy nehezen a golyót Flynn karjából. Flynn borzalmasan szenvedett. Ott állt előtte a két legfontosabb nő az életében ami végül is egynek számít és pont az segít rajta akivel mindig is ki akarták nyírni egymást, szóval az menti meg az életét aki a legjobban örülne a halálának.
- Tudjuk, hogy nagyon fáj, de minél hamarabb ki kell szednünk, mielőtt túl sok vért veszítenél - mondta jövőbeli Lucy.
Wyatt letépett egy kis ruhadarabot a pólójából és összegyűrte.
- Tessék erre harapj rá! - tette bele Flynn szájába. Így kevésbé volt hangos - Most kérem a tűt, cérnát és a gélt! Szépen sorba adta Wyatt kezébe jövőbeli Lucy.
- Milyen gél? - kérdezte jelenbeli Lucy a jövőbeli énjétől.
- Ja, ezt ilyen összevarrt sebekre használják. Megfelelő lenne magában, hogy rányomod de ez túl nagy seb, nem forrna össze neki, ez úgymond felgyorsítja - magyarázta.
- Majd később mutasd be a terméket - vágta oda Wyatt gúnyosan. A sebet sikerült összevarrnia és rányomta a gélt ami még sterilizálja - Készen vagyunk. Kéne egy kis nyugodt hely, mert sok vért veszített, időutazni inkább nem kockáztatnám mert lehet felszakítaná a sebet.
- Menjünk a Mentőhajóhoz és amíg nem lesz kicsit jobban addig ott biztonságban leszünk - javasolta jövőbeli Lucy.
Mindannyian beleegyeztek. Mire odaértek Flynn kicsit elbóbiskolt.
Arra nyitja ki Flynn fáradt szemeit, hogy Lucy-t látja. A testét átjárta a melegség és nyugodtság, mert őt látta. Azonban mire kinyitotta teljesen szemeit rájött, hogy melyik Lucy is van vele. A rövid hajú, aki kicsit idősebb volt.
- Lucy - suttogta Flynn érzelemmel túlfűtötten. Lucy egy vizes ruhával törölte Flynn homlokát. Mire teljesen magához tért és rájött, hogy hogyan viselkedett, mivel nem akarta lebuktatni magát Lucy előtt, gyorsan felült és érzelemmentesen nézett rá.
- Feküdj vissza, még nem vagy teljesen jól- próbálta visszafektetni de Flynn ellenkezett.
- Többiek? - kérdezte.
- Elmentek megkeresni, hogy mennyi ügynök lehet még és amennyit tudnak megölnek - válaszolt.
- Még Lucy is? - kérdezte féltve, mert tudja, hogy nem olyan edzett még, mint az a Lucy aki most rávigyáz.
- Ügyes ő, hidd el - nyugtatta mosolyogva, mire válaszul Flynn is elmosolyodott.
- De tényleg erre nincs semmi szükség - fogta meg Lucy kezét összeráncolt homlokkal és kivette a kezéből a vizes ruhát. És csak csendben ültek egymás mellett. Lucy Flynn-t pásztázta, próbált valamit szemügyre venni. Flynn érezte magán Lucy tekintetét és nem tudta mit csináljon vagy mit mondjon.
- Kezdesz ijesztő lenni - mondta viccelődve Flynn előre néző tekintettel. Mire Lucy leszegezte fejét és inkább az ujjaival játszadozott zavarában. Flynn ezt nem hagyta szó nélkül mert látta, hogy valamit eltitkol.
- Látom rajtad, hogy valamit titkolsz - vágta oda Flynn.
Némi csend után felnézett és a távolt fixírozta Lucy.
- Áhh semmi csak próbálom kipuhatolni, hogy minek a közepébe cseppentünk - válaszolt zavaros mosollyal.
- Mármint ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül Flynn Lucy felé fordulva, de ő még mindig a távolba meredt néha lehajtott fejjel.
- Nem is tudom, hogy kezdjem... Tudod, neked van egy külön küldetésed számomra... - kezdte végül - tudok rólad - nézett a szemébe mélyen Flynn-nek.
- Fejtsd ki kicsit bővebben mert elég sok mindent tudsz már rólam - érdeklődött a maga szokásos mosolyával.
- Tudok rólad, hogy próbálod elmondani mit érzel irántam...vagyis a másik Lucy iránt. De hidd el, ha minél hamarabb nem próbálod meg, nem jön rá, hogy vele is mi van valójában és az egész jövőnek lőttek - figyelmeztette Lucy.
- Mi? Mégis milyen jövőnek? Miről beszélsz? - értetlenkedett Flynn.
- Nézd, azért hívtalak magammal mert figyelmeztetnem kell téged, hogy ha nem mondod el Lucy-nak mit is érzel iránta, akkor te mély depresszióba esel mert ismét elveszíted a családodat.
- Sikerül megmentenem őket? - kérdezte reményteljesen.
- Nézd, meg kell, hogy kérdezzelek, szeretnéd tudni mi vár? - Flynn bólintott - a nagy büdös semmi...sőt még rosszabb: miután Rufus elvesztése rádöbbentett minket arra, hogy a Rittenhouse-t nem lehet legyőzni, ezért te még visszamentél a múltba, hogy megmentsd a családodat majd szétvált a csapat. De a "küldetésednek" sajnos semmi értelme mivel másodjára is elvesztetted a családodat, ott hagyod Lucy-t mert látod rajta, hogy fáj még neki Wyatt választása miközben ő kétféle szerepet játszik, mivel mindkettő nő kell neki. Továbbá megbánta Lucy, hogy nem figyelt oda Flynn-re, de már késő hiszen visszavonult és azóta se tudják, hogy hol van.
- Eltűntem? - kérdezte meglepődően.
- Nem tudjuk igazából... Arról tudunk, hogy amikor sikerült megölnöd azt a Rittenhouse-os tagot aki kiadta a parancsot, eljöttél hozzánk elköszönni - itt lehajtott fejjel, elcsuklott hanggal mesélt tovább azt a részt ami kettőjükre vonatkozik - én örültem neked, hogy visszakaptad a boldogságodat, de amikor elköszöntél tőlem, olyat láttam a szemeidben, amit még anno nem, mintha valamit nem mondtál volna még el. Majd miután hallottuk, hogy a családodat megölték, számítottunk arra, hogy vagy visszajössz elvinni a hajót vagy eltörlöd magadat a földszínéről. Utóbbi valósult meg. Nem tudtuk, hogy öngyilkos lettél vagy csak elmenekültél nevet változtatni valahová, ahol senki nem keres és ha keresne is nem talál meg - már felemelt fejjel de még mindig nem Flynn-re nézve mesélt tovább - nem is olyan régen, azt hiszem pár hete jött egy levél. Ismeretlen levél, csak nekem címezve. Tőled jött.
Itt Flynn-re tekintett könnyes szemmel.
- A levélben az volt, hogy mit érzel irántam, próbáltad folyamatosan elmondani de valami vagy valaki mindig közbeszólt és gondoltad, hogy én inkább Wyatt mellett maradnék. Nem akartál nekem bezavarni és így letettél rólam. Leírtad, hogy visszavonultan élsz egy elhagyatott kis faluban, a nevét nem írtad le így meg se tudtunk keresni. Abban se voltunk tisztában, hogy a levelet hol adtad fel, semmit nem tudtunk rólad csak annyit, hogy élsz.
Nagy csend vetett véget Lucy történetének. Egy könnycseppet törölt le Flynn Lucy arcáról.
- Jiya végül Rufus elvesztésébe belehülyült, szerintünk közrejátszhatott az is, hogy a látomásaiban próbálta mindenhol keresni őt. Mason öngyilkos lett, végül Christopher ügynök visszavonult és a családjának él - folytatta.
- Akkor az új Mentőcsónak honnan van? - értetlenkedett Flynn.
- Van egy új csapat de az csak egy amolyan... titoktartás plusz csak munka... De ha elmondanád Lucy-nak miért járod mindig folyton folyvást ezeket a szar küldetéseket, akkor rádöbbenne arra, hogy valójában egy intelligens, kedves, szerető és gondoskodó férfi áll és állt mindig is mögötte, mellette - mondta ezt célozva arra, hogy segítséget akar, már könnyes szemmel.
- Az én döntésem ennyire fontos lenne? - kérdezte Flynn kételkedve.
- Kurvára, mert Lucy rájön amit mondtam, Wyatt is észhez térne, hogy értelmetlen másik nő után szaladgálni miközben van egy családja, Rufus megmenekül így Jiya nem kerül zárdába és Mason se lesz öngyilkos, továbbá Denise nem vonul vissza... De ez a te döntésed, hogy mit választasz: a családod megmentését és annak újbóli elvesztését, vagy hallgatsz a szívedre - és Lucy megérintette Flynn-nek azt a helyét, ahol még él: a szívét.
Sokáig egymásra néztek: Lucy könnyes, míg Flynn féltő szemmel.
- De az a baj, hogy ennek komoly következménye van, mert lehet még súlyosabb jövő vár így ránk - mondta Lucy.
- Igen? És ezt még csak most mondod? - fordult Lucy-ra szúrós szemekkel.
- Nézd, meg kell kockáztatnom mert ami most van valami rémes, mindenkit elveszítettünk, szörnyű ami most - kezdett el zokogni Lucy. Flynn magához húzta vigasztalásképp.
- Meddig kell bevallanom Lucy-nak? - kérdezte Flynn.
- Nem sok, mielőtt ez a küldetés sikerülne, vagyis amelynek következtében még mielőtt visszamennénk Rufus-ért.
- Tessék?? Szóval azt mondod nekem, hogy Wyatt és Lucy most elmentek megölni az összes Rittenhouse-os pszichopatát, aki csak Emmáról tud? Vagyis ha sikerrel járnak, ami nagy valószínűséggel így lesz, akkor a történet lezárul és ugyanott vagyunk.
- Srácok!!! - hallották Wyatt hangját.
Lucy sietve törölte le könnyeit arcáról.
- Mi az, mi történt? - kérdezte Flynn.
- Emma eltűnt - mondta Wyatt lihegve.
- Az a jó - vágta oda legyintve Flynn.
- Nem, nem úgy, hanem ebben az életben, meg se született. Emma kitörlődött.
Ahogy megjelent a jövőből érkező Lucy és Wyatt a Mentőcsónakkal mindenki csak ámult és nézte, hogy hogy lehetséges ez, mikor az a szabály, hogy nem mehetnek vissza arra ahol már léteztek, és mégis lehetséges ez? Flynn jól tudta, hogy egyszer eljön ez a pillanat, hiszen amikor Lucy odaadta a naplóját tudta, hogy az a Lucy volt aki most pár perccel ezelőtt jelent meg. A többiek, Lucy, Wyatt, Denise, Mason és Jiya, szemében a remény csillant fel, hiszen Rufus már családtagnak számított. Főleg Jiya és Mason szemében. Jiya érthető módon, Mason meg már szinte a fiának tekintette.
- Mégis ez, hogy lehetséges? - kérdezte Jiya zavartan és a könnyet még mindig törölte ki a szeméből.
- Majd fokozatosan elmondunk mindent. 2 ember jöjjön a Mentőcsónakba - sietette Wyatt.
- Wow ebben még sem haladtatok előre - mondta szarkasztikusan Mason a maga szokásos módján.
- De, csak mivel a Mentőcsónak nem egy ház ezért csak ennyien férünk be.
És hirtelen mindenki megindult, hogy ő ülhessen bele a Csónakba, de Flynn megállította őket.
- Álljunk meg egy kicsit, de hogyan döntsük el, hogy kik menjenek? - kérdezte Flynn.
- Flynn és Lucy jöjjön - vágta rá Lucy amire mindenki meglepődött - mert...kellenek az erős és okos emberek.
Flynn és Lucy beszállt a Mentőcsónakba, bekötötték magukat és Lucy beindítja.
- Elég kemény vagy - mondta elismerően Flynn Lucynak.
- Köszi - mondta kacsintva és mosolyogva - akkor indulhatunk?
- Mégis hova megyünk pontosan? - kérdezte Lucy
- Vissza 1995-be, Kaliforniába - válaszolt Wyatt.
És elindultak.
- Elmondjátok pontosan, hogy miért pont ekkor? - kérdezte Flynn kiszállva a Mentőcsónakból.
- Azért mert tudjuk, hogy Emma a Caltechre járt és 3 lány közül választotta ki a Rittenhouse, hogy a pilótája legyen illetve a részese ennek az egész szarságnak - mondta jövőbeli Lucy - Továbbá fontos, hogy Emmát nem szabad megölni!
- Miért nem? - kérdezte ironikusan Flynn keresztbe tett kézzel.
- Azért mert minden egyes szál összefügg és számításunk szerint - itt összenézett Wyatt-el - ha Emma meghal akkor az első pilóták közül Anthony-val nem Emma hanem Rufus lesz így ennek következtében ő lesz a Rittenhouse-os beépített ügynök.
Jelenbeli Lucy és Flynn csodálkoztak és egymásra néztek ijedten.
Jövőbeli Lucy és Flynn ballagott a Kalifornia Nap sütötte utcákon, ahol az élet meglehetősen pezsgett. Éppen a 90-es évek közepén jártunk '95-ben, amikor már a Jóbarátok elkezdődött, Britney Spears - Christina Aguleira páros előtt még Celine Dion - Mariah Carey határozta meg a rajongó táborok kettéválását. Michael Jackson neve senkinek nem volt ismeretlen és Bill Clinton volt az elnök, aki már a botrányairól volt híres, mintsem a politikai tevékenységeiről. A modern technológia felpezsdítésének ideje is elkezdődött.
- El is felejtettem már ezt az időszakot, olyan mintha tegnap lett volna - szólalt meg Flynn. Kissé szűkszavú volt mert valamit sejtett Lucy-ról, mintha tudna valamit csak nem mondhatja el vagy nem meri. Ezen gondolkozott, hogy rákérdezzen-e vagy inkább hallgasson róla.
- Hát ha őszinte leszek amióta lehet utazgatni vissza attól függetlenül, hogy már léteztünk abban az intervallumban és abban a térben kicsit vissza-visszamentem az időben de inkább néző voltam mint úgymond akcióhős - az "akcióhős" szón elmosolyodott - tudod mint anno.
- Kérdezhetek valamit? - vette a bátorságot Flynn de átgondolta, hogy végül mit kérdezzen - sikerült a Rittenhouse-t kiiktatni? - végül másat tett fel kérdésként.
Közben besétáltak egy hatalmas parkba ahol a Caltech egyetem tárult eléjük. Az idő csodálatos volt a megszokotthoz mérten a Nap csak szikrázott. Még a nyár most kezdődött és a felvételi eredmények értesítései a napokban kerülnek ki értesítésre. De Lucy hallgat.
- Akkor ezek szerint nem - hajtotta le a fejét Flynn.
- Igazad volt, akkor kellett volna felrobbantani az egész bagázst amikor akartad, de annyira hittem, hogy van más megoldás, vagy talán tudod John-t kellett volna de még kisfiú volt és tele volt választásokkal...de látszik a vér nem válik vízzé - hajtotta le ő is a fejét közben Flyn megállította Lucy-t a vállánál fogva.
- Nem! Te mindig bízol az emberekben, hogy lehetnek jók, hogy választhatják a helyes utat, akkor nem tudhattad - itt már elengedte - az se biztos, hogy ő volt lehet más aki szintén hitt amit terveznek.
- Az a baj, hogy ezt nem mondhattam volna el neked, mert az az egyetlen játékszabály, hogy nem mondhatunk el semmit a jövőről mert nagy teher lenne vagy ki tudja milyen módon befolyásolná a jövő döntéseit.
- Mióta szabály ez? - kérdezte nevetve - amióta ezt csináljuk mindent felforgattunk a múltban.
- Főleg te - vágott oda Lucy mosolyogva.
- Pontosan mit kell most tennünk? - kérdezte Flynn.
- Mi most a szokásos módon összedolgozunk: én kérdezek te meg cselekedsz ha valami nem megy simán - egy csibész mosolyt villantott fel Flynn-nek, amire válaszul ő is mosolygott, mert tudta mi a játékmenet, hiszen a "boldog időkben" frappánsan összedolgoztak.
Az egyetem ügyintézőjénél voltak. Csendben vártak a sorukra mert nem csak ők várakoztak a felvételi eredmény kapcsán felmerülő egyéb kérdésekkel. Flynn és Lucy csendben vártak. Flynn zsebre tett kézzel várt, Lucy ide-odanézegetett, mintha várna valakit, Flynn ráhagyta a dolgot. Majd ők következtek.
- Valószínűleg itt is van Rittenhouse-os tag, úgy vigyázz! - figyelmeztette Lucy, mire Flynn kérdőre vonta, de már nem volt idő kérdezni.
Amikor beléptek az asztalnál egy öltönyös férfi ült egy asztalnál, előtte a régi típusú számítógéppel. Valamit még matatott a billentyűzettel. Lucy kicsit köhécselt mert tiszteletlenül sokat kellett várakozni, mire rájuk irányult a figyelem. Kis idő múlva felpillantott a tipikus 90-es években jártas kerek szemüvege alól.
- Tessék? - kérdezte flegmán.
- Jó napot, mi Emma Whitmore szülei vagyunk, és szeretnénk visszavonni a jelentkezését a lányunknak - mondta Flynn-hez hozzábújva, mintha tényleg házasok lennének.
- Elnézést, de a lányuk is itt van? Emma? - vonta kérdőre őket.
- Sajnos nincs mert mint tudja, sokkal fontosabb volt neki a heti nyári buli mint ez az egyetem.
- Szabad tudnom az okát? - kérdezte hátradőlve, összekulcsolt kézzel az ölében, és ahogy hátradőlt a széke nyikorgott már a sok használattól.
- Hát tudja - itt gondolkozott - igazából mi erőltettük neki ezt az egyetemet, mivel én történész vagyok, a férjem - mutatott Flynn-re de nem tudta folytatni.
- Tudós vagyok - mentette meg Lucy-t az ötletével - és tudja a lányunk nagyon szép lány, fiatal és okos is ráadásul, naponta vitatkoztunk azon, hogy menjen ide, de már feladtuk.
E közben az ügyintézős tag kihúzott az asztala alatt lévő kis titkos fiókjából egy pisztolyt de hogy a gyanút elterelje mentette Emmát azzal, hogy azt mondta, nagyon jó felvételi eredményei vannak és az elsők között vették fel illetve eredményes jövő áll előtte.
- Továbbá megkérdezhetem, hogy hogy lehetséges, hogy ön házas?
Lucy értetlenkedett.
- Mert tudja, az önéletrajzába benne van Emmának, hogy csak az anyja neveli, az apját meg se említi, valószínűleg családi problémák miatt - majd elhallgatott és nagy csend. És az ezek utáni pillantok nagyon gyorsan történtek: először is kiderült, hogy beépített ügynök a Rittenhouse-tól mivel azonnal a pisztolyát emelte, Flynn reflex szerűen ő is a sajátját mire Lucy-t háta mögé lökte, így védelmezve őt. Egymásra emelték saját pisztolyukat.
- Ha lő, én is lövök - figyelmeztette a tag.
Flynn semmit nem válaszolt erre, csak koncentrált arra, hogy Lucy-t védelmezze, mindemellett gondolkozott a lehetséges menekülési megoldásokról.
- Emma figyelmeztetett arra, hogy egy fura akcentusú magas férfi fog jönni értem, így felkészültem.
Miközben Flynn koncentrált és a beépített ügynök beszélt addig Lucy csendben és szinte láthatatlanul guggolt le és mászott át a székek és az asztal alatt de sajnos nem volt elég észrevétlen mert az ügynök felfigyelt rá és rászegezte fegyverét.
- Lucy! - kiabált Flynn.
- Gyerünk! Állj fel! - parancsolta Lucy-nak a Rittenhouse-os ember. Mire Lucy felemelt kezekkel feltápászkodik, a tag magához szorította és a pisztolyát Lucy fejére szegezte.
- Mint már mondtam: ha lő, én is lövök! - figyelmeztette ismét.
- Lőj Flynn! - mondta Lucy kétségbeesetten.
- Tudja, ha engem megölnek akkor egy másik ember is felveszi Emmát szóval ez egy feleslegesen megtett utacska volt.
Flynn elkezdett furán pislogni és sokszor, mintha valami bántaná a szemét, de igazából Lucy értette a célzást. Amikor egy este Lucy nála töltötte az éjszakát kibeszéltek egy jelet és az ahhoz tartozó tervet ha ilyen helyzet állna fel, és most a jövőbeli Lucy emlékezett is. Lucy az öklével a férfi állkapcsát ütötte meg így elvesztette testhelyzetét, így könnyen kitudta venni a kezéből a pisztolyát, mire Flynn lőtt egyet a tagra. Az összeesett és elvérzett.
- Hú ez épp hogy... - mondta megnyugodva Lucy.
- Megőrültél? - szidta le Flynn szúrós tekintettel - és mi van ha nem emlékeztél volna erre a szar pislogós jelre, vagy mi van ha azonnal lő ahogyan észrevesz téged, vagy...
- De nem! Látod?! Minden rendben van - nyugtatta le Lucy. Flynn morcosan de elhallgatott.
- Most akkor mi lesz? Jön egy új ember és ugyanúgy felveszik Emmát - szólalt meg Flynn, míg Lucy a géppel valamit matatott.
- Most megcsináljuk azt, hogy Emmát kitöröljük a rendszerből mintha nem is létezett volna egyúttal küldünk egy visszautasító levelet a felvételi eredményéről. Így Emmát is bebiztosítjuk és az egyetemet is. Minden előzményt, minden levelet, mindent kitörlünk, a törölt dolgokból és a gépből is.
Kis csend loholt, csak az egér kattintása hallatszott.
- Mióta lettél ennyire jó? - kérdezte Flynn mosolyogva egy idő után.
- Hát tudod az évek alatt megedződtem - mondta visszamosolyogva - addig mesélj valamit mert tudod ez a gép nagyon régi és nagyon lassan működik, szóval eltart egy ideig.
Flynn csak állt ott és nézte Lucy-t. Azon morfondírozott, hogy talán van-e valami amit tud Lucy és ő nem, illetve nem mondhatja el neki. Nem tudta megkérdezze vagy inkább csak a szokásos kínos beszélgetést taglalja az időjárásról, hogy milyen fényes napsütés van és hogy ebben az évszakban gyakori az ilyen, de nem idegenek, sőt milliószor több van köztük. Azon is gondolkozott, hogy Lucy tudja-e hogy Flynn mit érez iránta, emlékszik arra, hogy próbálkozott mindig valamit elmondani, de mindig valaki közbeszólt, közbejött valami. Nagy zűrt kavarna, ha megkérdezné, hogy Wyatt és köztük mi van. Esetleg Denise és Mason-nel mi a helyzet. Rengeteg kérdés kavargott benne és olyan sokáig maradt szótlanul, hogy Lucy felnézett és szó nélkül a fejével odabiccentve érdeklődött, hogy miért nem szólal meg. Mire Flynn csak megrázta a fejét. Ebből is látszik, hogy megértik egymást szavak nélkül is, mert Flynn látta a nő szemében, hogy tudj mire gondol. Lucy csak nézett a férfi szemébe és kereste a szavakat.
- Tudod, hogy nem mondhatok el semmit - mondta sajnálkozva.
- Tudom, tudom persze - mondta leszegezett fejjel - de pontosan miért? - kérdezte végül Lucy-ra nézve.
- Azért mert - kezdte végül Lucy - ha elmondok olyan lényeges információt ami az érintettel vagy érintettekkel kapcsolatos akkor a jelen gondolkodás mód megváltozik a fejében és lehet a döntéseit nem úgy fogja meghozni és az is lehet, hogy ez óriási nagy következményt jelent a jövőre nézve. Tudod... a pillangóeffektus.
- Ugyan már - mondta kissé ironikus mosollyal - mit csináltunk eddig szerinted? Tönkretettük az egész múltat, megöltem Abraham Lincolt, Benedict Arnoldot, Al Capone történetét jobban megváltoztattuk, Neil Armstrongot majdnem otthagytam a Holdon magára hagyatva, amit bevallok nem volt szép tőlem, de tudtam, hogy úgyis megmentitek, annyi mindenkit megöltem aki fontos a történelemben.
- Én erre azért nem lennék büszke, de mégis honnan tudod, hogy megmentjük? - kérdezte Lucy - ja...
- A napló - ezt egyszerre mondták mosolyogva és nevetve.
A válaszra Lucy rájött, hogy talán még se túl nagy gond, hogy ha az ember tud valamit a jövőről, mint ahogy Flynn tette régebben Lucy naplójából tudva a jövőt. És elgondolkodott, hogy vajon elmondja-e azt a nagy dolgot. Miután átgondolta Lucy, hogy a legjobb lenne elmondani Flynn-nek, valaki megpróbálta az ajtót kinyitni, de sikertelenül. Mert miután megölték az ügynököt, bezárták az ajtót, hogy senki ne jöjjön be.
- Mennyi kell még? - kérdezte Flynn sietve és ijedten.
- 2% - suttogta vissza Lucy, de a válasz nem volt túl biztató, mivel egy 90-es évekbeli számítógép nem túl gyors a maiakhoz képest. Az ajtót már rugdosni próbálták, amiből rájöttek, hogy újabb emberek érkeztek a Rittenhouse-tól.
- Lőni fognak - figyelmeztette aggódóan Flynn.
- De ha lőnek szétlövik a gépet, de talán jobb is lesz - mondta Lucy.
Mire észbe kaptak már elkezdtek lőni az ajtón keresztül. A két időutazó azonnal leguggolt az asztal alá így védve magukat. Mindent szétlőttek ami a szobában volt: a gép tropára ment, a monitor felismerhetetlenné vált, az asztal kicsit tönkrement, a székek már nem ülésre alkalmas tárgyak voltak, az ablakokból szilánkok estek ki, amiktől próbálták magukat védeni. Csak a lövéseket és a sikolyokat lehetett hallani, amiket az egyetemen lévő emberek adtak ki menekülve.
- Ez az asztal nem fog minket megvédeni, kell valami kiút - kiabálta Flynn.
- Az egyetlen kiút az az ajtó - kiabálta vissza Lucy.
- Akkor kiugrunk az ablakon.
- Megőrültél? Nem vetted észre, hogy a negyediken vagyunk?
- Mi? Mégis milyen ügyintéző van a negyediken?! - lepődött meg Flynn, közben mindvégig Lucy-t fogta és védelmezte testével - akkor válassz: vagy kisétálunk a párkányra vagy szembeszállunk velük.
- Szóval halál vagy halál, ugye? - kérdezte reménytelenül.
- Van két fegyverünk, már többet ér, mintha puszta kézzel állnánk szemben a halállal - nyugtatta Flynn.
Végül a lövöldözés megszűnt. Flynn és Lucy egymásra néztek és fejüket biccentve jelezték egymásnak, hogy készen állnak. Két ügynök rontott be egy-egy fegyverrel, mire Lucy-ék kinéztek az asztal mögül és tüzelni kezdenek az ügynökökre hátha eltalálják őket. Ahogy hallották, Flynn-nek sikerült eltalálni az egyiket de még nem halt meg. Erre embert "cseréltek" és a gyengébbet célozta meg Lucy, Flynn még az ép embert. Átgurultak egymás térfelére és fedezték egymást. Lucy látható volt az ügynök számára, akit Flynn lőtt. A tag meglátta őt, és rászegezte a fegyverét, mire Flynn azonnal felállt, hogy lelője a tagot. Azonban három dolog történt egy röpke pillanat alatt: Flynn-nek sikerült azonnal lelőnie azt aki Lucy-t akarta megölni, azonban a másik tag aki fél lábbal a halálban "állt", még fel tudta emelni fegyverét, Flynn-re szegezni és megsebezni őt, mire összeesett, amit Lucy úgy reagált le mérgében, hogy addig lőtt rá amíg ki nem fogyott a lőszer. Mikor már csak az üres töltény kattogását lehetett hallani, Lucy odaszaladt Flynn-hez, akinek a karja csupa vér volt.
- Lucy... - suttogta Flynn.
- Minden rendben lesz Flynn! - suttogta vissza Lucy Flynn arcába, ahogy a két keze közé fogta. Majd próbálta elállítani a vérzést. Wyatt és Lucy betoppantak, mire Lucy is odarohant Flynn-hez. A férfi pánikszerűen lihegett.
- Siettünk, ahogy meghallottuk a lövöldözést! - jelentette ki Lucy.
- Ki kell vennünk a golyót, mielőtt elfertőződik! - mondta Wyatt felettük állva.
- Hogy akarsz "így" bemenni a kórházba, főleg most mindenhol Rittenhouse-os ember van - vonta kérdőre Wyatt-et jelenbeli Lucy.
- Akkor kiveszem én! - guggolt le Flynn-hez Wyatt, megnézte a sebet - kicsit nehéz lesz ez. Adjatok valami alkoholt meg csipeszt, tűt és cérnát.
Jövőbeli Lucy észbe kapott és felállt, odament a fiókhoz már amennyi maradt valami az asztalból.
- Minden ilyen irodás, szánalmas embernél van egy kis dugi alkohol, mert... - kezdte volna szónoklatát Lucy.
- Jó jó, most hagyjuk ezt a dumát - állította le Wyatt. Mire Lucy elhallgatott. Elővette a kis flaskát amiből szerencsére alig hiányzott. Wyatt ráöntött egy kicsit a sebre, hogy sterilizálja, mire Flynn felkiáltott a fájdalomtól.
- Nyugi, nyugi, nyugi! - próbálta nyugtatni Wyatt - ettől még rosszabb lesz.
- Ez nem valami nyugtató - mondta jelenbeli Lucy.
Jövőbeli Lucy odaadta neki a csipeszt, amivel Wyatt kitudta szedni nagy nehezen a golyót Flynn karjából. Flynn borzalmasan szenvedett. Ott állt előtte a két legfontosabb nő az életében ami végül is egynek számít és pont az segít rajta akivel mindig is ki akarták nyírni egymást, szóval az menti meg az életét aki a legjobban örülne a halálának.
- Tudjuk, hogy nagyon fáj, de minél hamarabb ki kell szednünk, mielőtt túl sok vért veszítenél - mondta jövőbeli Lucy.
Wyatt letépett egy kis ruhadarabot a pólójából és összegyűrte.
- Tessék erre harapj rá! - tette bele Flynn szájába. Így kevésbé volt hangos - Most kérem a tűt, cérnát és a gélt! Szépen sorba adta Wyatt kezébe jövőbeli Lucy.
- Milyen gél? - kérdezte jelenbeli Lucy a jövőbeli énjétől.
- Ja, ezt ilyen összevarrt sebekre használják. Megfelelő lenne magában, hogy rányomod de ez túl nagy seb, nem forrna össze neki, ez úgymond felgyorsítja - magyarázta.
- Majd később mutasd be a terméket - vágta oda Wyatt gúnyosan. A sebet sikerült összevarrnia és rányomta a gélt ami még sterilizálja - Készen vagyunk. Kéne egy kis nyugodt hely, mert sok vért veszített, időutazni inkább nem kockáztatnám mert lehet felszakítaná a sebet.
- Menjünk a Mentőhajóhoz és amíg nem lesz kicsit jobban addig ott biztonságban leszünk - javasolta jövőbeli Lucy.
Mindannyian beleegyeztek. Mire odaértek Flynn kicsit elbóbiskolt.
Arra nyitja ki Flynn fáradt szemeit, hogy Lucy-t látja. A testét átjárta a melegség és nyugodtság, mert őt látta. Azonban mire kinyitotta teljesen szemeit rájött, hogy melyik Lucy is van vele. A rövid hajú, aki kicsit idősebb volt.
- Lucy - suttogta Flynn érzelemmel túlfűtötten. Lucy egy vizes ruhával törölte Flynn homlokát. Mire teljesen magához tért és rájött, hogy hogyan viselkedett, mivel nem akarta lebuktatni magát Lucy előtt, gyorsan felült és érzelemmentesen nézett rá.
- Feküdj vissza, még nem vagy teljesen jól- próbálta visszafektetni de Flynn ellenkezett.
- Többiek? - kérdezte.
- Elmentek megkeresni, hogy mennyi ügynök lehet még és amennyit tudnak megölnek - válaszolt.
- Még Lucy is? - kérdezte féltve, mert tudja, hogy nem olyan edzett még, mint az a Lucy aki most rávigyáz.
- Ügyes ő, hidd el - nyugtatta mosolyogva, mire válaszul Flynn is elmosolyodott.
- De tényleg erre nincs semmi szükség - fogta meg Lucy kezét összeráncolt homlokkal és kivette a kezéből a vizes ruhát. És csak csendben ültek egymás mellett. Lucy Flynn-t pásztázta, próbált valamit szemügyre venni. Flynn érezte magán Lucy tekintetét és nem tudta mit csináljon vagy mit mondjon.
- Kezdesz ijesztő lenni - mondta viccelődve Flynn előre néző tekintettel. Mire Lucy leszegezte fejét és inkább az ujjaival játszadozott zavarában. Flynn ezt nem hagyta szó nélkül mert látta, hogy valamit eltitkol.
- Látom rajtad, hogy valamit titkolsz - vágta oda Flynn.
Némi csend után felnézett és a távolt fixírozta Lucy.
- Áhh semmi csak próbálom kipuhatolni, hogy minek a közepébe cseppentünk - válaszolt zavaros mosollyal.
- Mármint ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül Flynn Lucy felé fordulva, de ő még mindig a távolba meredt néha lehajtott fejjel.
- Nem is tudom, hogy kezdjem... Tudod, neked van egy külön küldetésed számomra... - kezdte végül - tudok rólad - nézett a szemébe mélyen Flynn-nek.
- Fejtsd ki kicsit bővebben mert elég sok mindent tudsz már rólam - érdeklődött a maga szokásos mosolyával.
- Tudok rólad, hogy próbálod elmondani mit érzel irántam...vagyis a másik Lucy iránt. De hidd el, ha minél hamarabb nem próbálod meg, nem jön rá, hogy vele is mi van valójában és az egész jövőnek lőttek - figyelmeztette Lucy.
- Mi? Mégis milyen jövőnek? Miről beszélsz? - értetlenkedett Flynn.
- Nézd, azért hívtalak magammal mert figyelmeztetnem kell téged, hogy ha nem mondod el Lucy-nak mit is érzel iránta, akkor te mély depresszióba esel mert ismét elveszíted a családodat.
- Sikerül megmentenem őket? - kérdezte reményteljesen.
- Nézd, meg kell, hogy kérdezzelek, szeretnéd tudni mi vár? - Flynn bólintott - a nagy büdös semmi...sőt még rosszabb: miután Rufus elvesztése rádöbbentett minket arra, hogy a Rittenhouse-t nem lehet legyőzni, ezért te még visszamentél a múltba, hogy megmentsd a családodat majd szétvált a csapat. De a "küldetésednek" sajnos semmi értelme mivel másodjára is elvesztetted a családodat, ott hagyod Lucy-t mert látod rajta, hogy fáj még neki Wyatt választása miközben ő kétféle szerepet játszik, mivel mindkettő nő kell neki. Továbbá megbánta Lucy, hogy nem figyelt oda Flynn-re, de már késő hiszen visszavonult és azóta se tudják, hogy hol van.
- Eltűntem? - kérdezte meglepődően.
- Nem tudjuk igazából... Arról tudunk, hogy amikor sikerült megölnöd azt a Rittenhouse-os tagot aki kiadta a parancsot, eljöttél hozzánk elköszönni - itt lehajtott fejjel, elcsuklott hanggal mesélt tovább azt a részt ami kettőjükre vonatkozik - én örültem neked, hogy visszakaptad a boldogságodat, de amikor elköszöntél tőlem, olyat láttam a szemeidben, amit még anno nem, mintha valamit nem mondtál volna még el. Majd miután hallottuk, hogy a családodat megölték, számítottunk arra, hogy vagy visszajössz elvinni a hajót vagy eltörlöd magadat a földszínéről. Utóbbi valósult meg. Nem tudtuk, hogy öngyilkos lettél vagy csak elmenekültél nevet változtatni valahová, ahol senki nem keres és ha keresne is nem talál meg - már felemelt fejjel de még mindig nem Flynn-re nézve mesélt tovább - nem is olyan régen, azt hiszem pár hete jött egy levél. Ismeretlen levél, csak nekem címezve. Tőled jött.
Itt Flynn-re tekintett könnyes szemmel.
- A levélben az volt, hogy mit érzel irántam, próbáltad folyamatosan elmondani de valami vagy valaki mindig közbeszólt és gondoltad, hogy én inkább Wyatt mellett maradnék. Nem akartál nekem bezavarni és így letettél rólam. Leírtad, hogy visszavonultan élsz egy elhagyatott kis faluban, a nevét nem írtad le így meg se tudtunk keresni. Abban se voltunk tisztában, hogy a levelet hol adtad fel, semmit nem tudtunk rólad csak annyit, hogy élsz.
Nagy csend vetett véget Lucy történetének. Egy könnycseppet törölt le Flynn Lucy arcáról.
- Jiya végül Rufus elvesztésébe belehülyült, szerintünk közrejátszhatott az is, hogy a látomásaiban próbálta mindenhol keresni őt. Mason öngyilkos lett, végül Christopher ügynök visszavonult és a családjának él - folytatta.
- Akkor az új Mentőcsónak honnan van? - értetlenkedett Flynn.
- Van egy új csapat de az csak egy amolyan... titoktartás plusz csak munka... De ha elmondanád Lucy-nak miért járod mindig folyton folyvást ezeket a szar küldetéseket, akkor rádöbbenne arra, hogy valójában egy intelligens, kedves, szerető és gondoskodó férfi áll és állt mindig is mögötte, mellette - mondta ezt célozva arra, hogy segítséget akar, már könnyes szemmel.
- Az én döntésem ennyire fontos lenne? - kérdezte Flynn kételkedve.
- Kurvára, mert Lucy rájön amit mondtam, Wyatt is észhez térne, hogy értelmetlen másik nő után szaladgálni miközben van egy családja, Rufus megmenekül így Jiya nem kerül zárdába és Mason se lesz öngyilkos, továbbá Denise nem vonul vissza... De ez a te döntésed, hogy mit választasz: a családod megmentését és annak újbóli elvesztését, vagy hallgatsz a szívedre - és Lucy megérintette Flynn-nek azt a helyét, ahol még él: a szívét.
Sokáig egymásra néztek: Lucy könnyes, míg Flynn féltő szemmel.
- De az a baj, hogy ennek komoly következménye van, mert lehet még súlyosabb jövő vár így ránk - mondta Lucy.
- Igen? És ezt még csak most mondod? - fordult Lucy-ra szúrós szemekkel.
- Nézd, meg kell kockáztatnom mert ami most van valami rémes, mindenkit elveszítettünk, szörnyű ami most - kezdett el zokogni Lucy. Flynn magához húzta vigasztalásképp.
- Meddig kell bevallanom Lucy-nak? - kérdezte Flynn.
- Nem sok, mielőtt ez a küldetés sikerülne, vagyis amelynek következtében még mielőtt visszamennénk Rufus-ért.
- Tessék?? Szóval azt mondod nekem, hogy Wyatt és Lucy most elmentek megölni az összes Rittenhouse-os pszichopatát, aki csak Emmáról tud? Vagyis ha sikerrel járnak, ami nagy valószínűséggel így lesz, akkor a történet lezárul és ugyanott vagyunk.
- Srácok!!! - hallották Wyatt hangját.
Lucy sietve törölte le könnyeit arcáról.
- Mi az, mi történt? - kérdezte Flynn.
- Emma eltűnt - mondta Wyatt lihegve.
- Az a jó - vágta oda legyintve Flynn.
- Nem, nem úgy, hanem ebben az életben, meg se született. Emma kitörlődött.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése